A babaúszás és a búvárreflex téma örök vita a szakemberek és szülők körében.

Most megpróbálok tiszta vizet önteni a „medencébe”.

Gyógypedagógusként, úszás,- és babaúszás oktatóként és persze anyaként azt tapasztalom, hogy a gyermekeknek szükségük van valamilyen kiegészítésre  a mai világban, hiszen megváltozott minden és nem csak a fogyatékos gyermekeknek kell fejlesztés, hanem prevenció jelleggel az épfejlődésű gyermekek számára is. A fejlesztés szótól sokszor megijednek a szülők, a szakemberek pedig rögtön túlfejlesztésről beszélnek, de a fejlesztés csupán az ingerek megfelelő minőségben és mennyiségben való tudatos adagolása. Nem terápiáról van szó és nem ártunk vele.

A mai gyermekek életében számos olyan hiányosság adódik, ami a korábbi generációkéban még nem. Igencsak megváltozott a világ, azonban az oktatási rendszer nem annyira. Helyt kell állniuk nem kevés helyzetben, ami nem gond, ha mindehhez, egy érett idegrendszer és teljesen biztos apparátus áll a gyermek mögött. 

A fejlesztéssel a célunk az, hogy kevesebb gyermek menjen úgy iskolába, ahogy sajnos manapság történik: éretlenül. Ez miatt nem kevés kudarc és sérülés éri őket, ami aztán az egész életükre kihathat. Ezek a területek fejleszthetők és főleg az első öt évben igen jól korrigálható dolgok, amiket vízben, mozgás által még hatékonyabban meg lehet tenni. Ez, az a prevenciós vízi képességfejlesztés, amit mi, SHD alatt a Stilianos babauszodákban végzünk. Játékosan javítjuk a gyermek már meglévő képességeit, nem túlfejlesztve őt vagy felgyorsítva a fejlődési ütemet.



A merülésre szükség van!  Ezzel kapcsolatban nem lehet vitázni. Arról viszont igen, hogy ezt mikor és milyen módon tesszük gyermekünkkel. Merülés nélkül nem lesznek képesek ezek a gyerekek a vízbiztonságra és sok gyermek feleslegesen fullad meg azért, mert bepánikol, mert ahogy az arcot víz éri megváltozik minden. Abban a pillanatban egy másodperc egy percnek tűnik, ahol minden csepp víz egy hordónyinak. Ezt soha nem fogja senki érteni, aki nem került ilyen helyzetbe és nem érezte, hogy bármennyire is próbál, nem tud cselekedni. Mi ebben segítünk! A merülés által olyan biztonságot, olyan tudást, később olyan gyakorlati tapasztalatot adunk a kezükbe, amivel talán egy nap segíthetjük a kijutásukat a vízből. 

Az archaikus reflexek, amilyen a búvárreflex is, egy veleszületett reflex, melynek rendszeres gyakoroltatása és fenntartása gyógypedagógiai szempontból helytelen. Mi nem is tesszük ezt. A gyermekek igen korán kialakult emlékezetére alapozunk és az ezzel kapcsolatos trenírozásra, ami azt jelenti, hogy nem nyomkodjuk a gyermeket a víz alá a reflexre támaszkodva, hanem megtanítjuk őket merülni. Már a néhány napos újszülött agya feldolgozza az együttesen alkalmazott vizuális és auditív ingereket, tehát audiovizuális kapcsolatok megjegyzésére is taníthatóak. A gyermekek így szinte maguktól hajtják be a fejüket és boldogan merülnek, de természetesen nem az első órán. Ez nem egy erőszakos dolog és nem kötelező.

A gyermekek úgyis járhatnak a foglalkozásainkra, ha nem merülnek, de sok gyermeket átsegítettünk már egy-egy rossz időszakon, félelmen vagy negatív élményen, és megtanítottuk nekik élvezni a víz alatti létet. Vagyis vízbiztonságot adtunk a kezükbe, egy esélyt, addig, amíg a rendes úszásoktatásra még éretlenek.

Varga Vivien 
Gyógypedagógus/szomatopedagógus

Tetszett a cikk? Hasznosnak találod? Megköszönjük a megosztásokat!

Kövessétek a Facebook oldalunkat, Instagram-ot, csatlakozzatok élménybeszámolókért a zárt FB csoportunkhoz vagy olvasgassatok itt, a Bababarát Szállások weboldalán.