Biztonságos vajon várandósság alatt szoptatni?
Amikor belekezdtem a könyvemhez való kutatásba - " Tandemszoptatásos kalandok: szoptatás várandósság alatt és azután is"- , a számomra legfontosabb szempont a biztonság kérdése volt. Sok szülésznő, a "Szoptatás női művészete" könyv és más nőket támogató források is zöld jelzést adtak.
Összességében, sok nő szoptat a babaváró időszak alatt problémamentesen.
Ennek ellenére sok szülészorvos arra figyelmezteti a nőket helytelenül, hogy a kutatások alapján ez vetéléshez, koraszüléshez vezethet. Valójában egyik tábor sem tudott erre vonatkozó kutatást felmutatni erről a fontos biztonsági kérdésről, mivel korábban még nem volt ilyen jellegű kutatás.
Ahhoz, hogy a leghelyesebb választ tudjam szolgáltatni, neki gyürkőztem és elolvastam orvosi kutatásokat az oxytocin hormonnal kapcsolatban; a mellbimbó stimulálásakor való kiváltásáról, és mint potenciális szülést beindító ok. Amit találtam, hihetetlenül biztató! Szoptatás alatt kevesebb oxytocin szabadul fel és a terhesség alatt a méhre nincs hatással. Egy tanulmányban azt is felfedezték, hogy még egy nagy dózisú szintetikus oxytocin (Pitocin) sem indítja be a szülést, ha még nem jött el az idő. (Kimura et al 1996)
Sőt, a néphagyomány által emlegetett szeretkezés, szülésre gyakorolt indító hatékonysága sem bizonyított, még ha el is jött a szülés ideje. (Tan et al 2006)
Készítettem egy interjút Lesley Regan professzorral, aki a londoni St. Mary's kórház meddőségi klinikáját vezeti.
Megdöbbent azon, hogy bárki is kapcsolatot vél felfedezni a korai vetélés és a szoptatás között. Azt mondta, hogy nincs alapja annak, hogy a terhes nőket a leválasztásra biztatják, még akkor sem, ha már volt korai vetélésük.
Úgy nézett ki számomra, hogy ha a babavárás időszaka alatt nincs gond, vagyis nincs egészségügyi probléma, a szoptatás nem tudja befolyásolni. Ha egy szoptató anya elvetél, az szoptatástól függetlenül is bekövetkezett volna.
Sőt, készítettem interjút olyan anyukákkal, akik véreztek, vagy koraszülés tünetei körvonalazódtak; és amíg egy részük leválasztotta a gyereket biztonsági okokból, addig mások, akik folytatták a szoptatást, egészséges csecsemőknek adtak életet.
Mire a könyvem kinyomtatásra került, ezek az anekdotákon alapuló, vagy indirekt mutatók voltak csak a legjobb példáim, amikkel szolgálni tudtam.
Viszont örömteli, hogy egy évtizeddel később, mára már az orvosi kutatások megerősítették a biztonság kérdésének fontosságát. Három, egymástól független klinikai tanulmány készült az óta, melyek felmentették a szoptatást, mint a vetélés, alacsony születési súly és a koraszülés lehetséges okát.
Egy iráni tanulmányban (Madarshahian es Hassanabadi 2012) 80 nőt vizsgáltak, akik terhesség alatt szoptattak és 240-et, akik nem. A kutatásban normális, egészséges terhességre koncentráltak (kizárva azokat, ahol már kezdetben is rizikós volt a terhesség) és nem találtak különbséget a terhesség alatti problémák előfordulásában, beleértve fertőzést, magas vérnyomást vagy vérzést. Továbbá, a terhesség alatt szoptató anyák a nem szoptató társaikhoz hasonlóan időre szültek, elkerülték a koraszülést.
A kutatók arra jutottak, hogy:
" Ez a tanulmány támogatja azt az álláspontot, hogy a szoptatás egy egészséges terhesség alatt nincs összefüggésben sajnálatos anyai vagy magzati eredményekkel. Az átfedő szoptatás az anya személyes döntése kell, legyen.”
Egy másik, japán klinikai tanulmányban 110, a várandóssága alatt szoptató nőt vizsgáltak 774, a várandóssága alatt nem szoptató nőhöz képest. A kutatások azt az eredményt hozták, hogy a terhességek 7,3 és 8,4%-a végződött vetéléssel, vagyis nem volt a szoptatást illetően szignifikáns különbség.
A szerző így foglalta össze:
"Még, ha az anya terhes is, a szoptatást a természetes elválasztódásig kellene folytatnia."
Továbbá még a következőket is mondta:
" A terhesség alatti szoptatás tényén, mint problémán, felül kell kerekednünk. Félreértések, előítéletek miatt számtalan csecsemőt fosztottak meg az anyatejtől."
Irakban, egy évig tartó esettanulmányban (Aldabran 2013) 215 terhesség alatt szoptató és 288 nem szoptató nőt figyeltek meg. Az idő előtti koraszülés/vetélés és alacsony születési súly előfordulása nem volt statisztikailag különböző a két csoportban. Furcsa módon, a vetélések száma inkább alacsonyabb volt a szoptatós csoportban.
Az eredmények alapján erre a következtetésre jutottak:
"A szoptatás nem növeli a vetélés vagy koraszülés kockázatát, és a csecsemők születési súlyát sem befolyásolja."
Nemrég volt egy másik tanulmány (Ayrim 2014) Törökországban 165 terhes anyával, akik egy gyermekkel voltak várandósak és még szoptatták a nagyobb gyermeküket. 45 anya folytatta a szoptatást a 165-bol és 120-an abbahagyták. Az derült ki, hogy a szoptató, várandós anyák kevesebbet híztak, mint a nem szoptató csoport tagjai, és a hemoglobin (vörös vérsejtek) csökkenése volt jellemző a terhesség alatt. Ennek ellenére nem volt a két csoport között statisztikailag jelentős eltérés a vészes hányás, a fenyegető vetélés, preeclampsia (terhességi magas vérnyomás), korai vajúdás és szülés, újszülött súlya és az Apgar eredmények között.
Következőket állapították meg:
"A várandós időszak alatti szoptatásnak nincsenek káros hatásai és az egészségügyben dolgozóknak nem szabadna azt a tanácsot adniuk, hogy elválasszák a babát, ha átfedés történik, hanem csak megfigyelés alatt kellene tartaniuk az anyát, a csecsemőt és a magzatot. Amennyiben negatív hatások érnek őket, óvintézkedéseket kell tenni."
Három helyett enni?
Az iraki es török tanulmányok eredményei a születési súllyal kapcsolatos aggodalmakkal is összefüggenek a terhesség alatti szoptatás alatt: rizikós három helyett enni? Károsíthatja a magzatot az ásványi anyagokért való harc a szoptatott babával szemben? Vagy kizsigerelheti az anyát?
Elhihetjük, hogy a fejlettebb országokban, ahol a nőknek lehetőségük van választékosan táplálkozni, nem kell aggódniuk magukért, a babájukért és a magzatért. Azt kell figyelemmel kísérni, hogy a terhes anya kellőképpen gyarapodjon, elegendő kalóriát vigyen be választékos étkezéssel, elegendő folyadékot fogyasszon és az elegendő lesz hármuknak. Néhány esetben cink és vas pótlása szükséges lehet, de tökéletes étrend követésének kitűzése és a túlzott vízfogyasztás is felesleges.
Az alultáplált nőknél hátrány, hogy a babának és a csecsemőnek sokkal kevesebb tápanyagot tudnak biztosítani egyszerre. A rövid szülési és új várandósság közötti időintervallum igénybe veszi az anya szervezetét. Több kutatásra lenne szükség, hogy meg lehessen határozni a táplálék kiegészítés hatásait, valamint az anyát ebben a helyzetben befolyásoló szocioökonomikus faktorokat.
Most már van rá bizonyíték és évről évre jobban bebizonyosodik, hogy a terhesség alatti szoptatás nem veszélyeztet egy jól táplált anyát egy egészséges terhesség során. Szintén erős a bizonyítéka annak, hogy pozitív fizikai és érzelmi hatása van a hosszú távú szoptatásnak, ha anya és gyermek is igényli. Emiatt az Amerikai Családi Orvosok Akadémiája kihirdette az egészséges terhesség alatti szoptatást támogató álláspontját 2008-ban és hangsúlyozta, hogy a két éves kor alatti elválasztás gyakoribb gyermekkori betegségekhez vezethet. (AAFP 2008)
Az Olasz Perinatalis Orvosi Szövetség és az olasz Egészségügyi Minisztérium Szoptatásügyi Különítménye elkészített egy összefoglalást, hogy " meghatározzák a terhesség és a szoptatás orvosi összeegyeztethetőségét."
A 2014-ben publikált jelentés a legrészletesebb orvosi kutatási anyag a mai napig.
Így foglalták össze:
"El kell ismerni teljesen, hogy a terhesség alatti szoptatás lehetséges negatív következményei az anyára/embrióra/magzatra/szoptatott csecsemőre nem bizonyíthatóak tényekkel."
Még a kevésbé fejlett országokban is úgy tűnik, hogy az átfedő szoptatás (várandósság alatt) és a terhességgel összefüggő rizikók inkább az anya és az idősebb gyermek nem elegendő tápanyag bevitelével, hirtelen elválasztással és a túl rövid, szülések között eltelt idővel függ össze, mint magával a szoptatási átfedéssel.
A jelenlegi ismereteink alapján nincs rá orvosi bizonyíték, hogy az általános lakosságban a nők a termékeny éveikben magasabb vetélési vagy koraszülési kockázattal szoptatnának terhességük alatt.
Az is valószínűtlen, hogy jelentős méhen belüli növekedéskorlátozást eredményezne a terhesség alatti szoptatási átfedés, különösen egészséges és jól táplált, fejlett országokban élő nőknél.
Itt az ideje, hogy leromboljuk a mítoszt, és a nők egyéni, személyes döntést hozhassanak arról, hogy szoptatnak e terhesség alatt, vagy bármikor máskor.
Mint mindig, a babavárás és szoptatás alatti döntéseknek egyénieknek kell lenniük!
Ahogy múlik az idő, a terhesség alatt, az anya mindig tegye fel magának a kérdést "Ez az átfedés még mindig összeegyeztethető-e a testével? Azt érzi, hogy ez még jól működik?
Amikor ezekre a kérdésekre keresi a választ, nem szabad terhelnie magát azzal a mítosszal, hogy furcsa vagy veszélyes dolgot tesz. Ha szeretne a babavárás időszaka alatt szoptatni, vagy valakinek tanácsot adni, aki ezt teszi, jó, ha van egy szülészorvosa, vagy szülésznője, aki hisz a hiteles, biztonsággal kapcsolatos orvosi kutatásnak, valamint az idősebb gyermek hosszú távú szoptatásának jótékony hatásáról szóló, lenyűgöző kutatásoknak.
A cikket írta:
HILARY FLOWER, PH.D, FLORIDA, USA
Hillary Flower az írója a "Tandem szoptatásos kalandok: szoptatás várandósság alatt és azon túl" (LLL 2003) és a Gyengéd fegyelmezéses kalandok (LLLI 2005) című könyveknek . Hillary 3 gyermekes édesanya és Floridában él.
Referenciák:
Albadran, Maysara, M. Effect of breastfeeding during pregnancy on the occurence of miscarriage and preterm labour. Iraqi Journal of Medical Sciences 2013; 11.3.
American Academy of Family Physicians (AAFP). Position Statement on Breastfeeding. 2008.
Ayrim, A. et al. Breastfeeding throughout pregnany in Turkish women. Breastfeeding Medicine 2014; 9(3): 157-160.
Janet Fotheringham
Ishii, H. Does breastfeeding induce spontaneous abortion? J Obset Gynaecol Res 2009; 35(5): 864-868.
Kimura, T. et al. Expression of oxytocin receptor in human pregnant myometrium. Endocrinology 1996; 137: 780-785.
Madarshahian, F. and Hassanabadi, M. A Comparative study of breastfeeding during pregnancy: Impact on maternal and newborn outcomes. J Nursing Research 2012; 20(1): 74-80.
Merchant, K. et al. Maternal and fetal responses to the stresses of lactation concurrent with pregnancy and of short recuperative intervals. Am J Clin Nutr 1990; 52: 280-288.
Tan, P. et al. Effect of coitus at term on length of gestation, induction of labor, and mode of delivery. J Obstet and Gynaecol 2006; 108(1): 134-140Források:
Flower, H. Adventures in Tandem Nursing: Breastfeeding During Pregnancy and Beyond. La Leche League International 2003.
Flower, H. Love, Limits, and Tandem Nursing. New Beginnings, May-June 2003; 20(3): 86-90.
Cikk forrása: ITT
Tetszett a cikk? Hasznosnak találod? Oszd meg, hogy az ismerőseid is olvashassák!
Kövessétek a Facebook oldalunkat, Instagram-ot, csatlakozzatok élménybeszámolókért a zárt FB csoportunkhoz vagy olvasgassatok itt, a Bababarát Szállások weboldalán.
