Minden szülő életében eljön az a pillanat, amikor a gyermek első cipőjét meg kell venni. Csecsemőknél, még járni nem tudó kisbabáknál ez inkább csak esztétikai kérdés, minél trendibb, cukibb legyen a lábbeli.
Állni tudó és már járó babáknál kiemelten fontos a cipő minősége, hiszen a csontozat, az izomzat és a láb boltozata most van kialakulóban.
Egy kis anatómia
A láb haránt és hosszanti boltozata a járás gyakorlásával és az idő előrahaladtával az izmok edződése, stimulációja révén alakul ki.
Minden kisbaba fiziológiás lúdtalppal születik. A talpizmok a test többi izmaihoz hasonlóan gyengék, erősödniük kell, hogy elláthassák a funkciójukat: a láb boltozatainak a tartását, az egyensúlyt és a stabilitást a járás közben.
Lúdtalpról 8-10 éves kor után beszélhetünk, éppen ezért addig nem is érdemes az enyhén befelé dőlő bokát (extrém eseteket kivéve) korrigálni.
Amennyire fontos a hason fektetés a nyak és a hát izmainak erősítéséhez, ugyanannyira fontos az is, hogy a pici lábak ne legyenek idő előtt cipő illetve szandál foglyai.
Cipők beltérre
Alapvetően azt mondanám, hogy bentre nem kell cipő. Én mindenesetre ehhez a “táborhoz” tartozom, el is mondom, hogy miért. A kisgyermekkel “felszerelt” lakásban minden van, csak egyenletes padló nincsen…habszivacs, habtapi, puha szőnyeg, kicsit durvább szőnyeg, hideg járólap, meleg padló, különböző játékok, amiken átlépdel a pici is és mi is, stb. Ezek mind ingerek, amire a talpizmok nagyon jól tudnak reagálni, “válaszolni”.
Az egyensúlyozás kialakulásához és fejlődéséhez kell az is, hogyha a pici csak egy fél talppal lép egy játékra, akkor a külső illetve a belső talpélre állással kell korrigálnia. Ezek a mozdulatok és a lábujjhegyre illetve a sarokra állás is kivitelezhető kell, hogy legyen. Persze a legtöbb (nem mind) első-lépés cipők ezt lehetővé teszik. De! Vannak olyan lakásba szánt cipők is, aminek (kevésbé szerencsésen) kicsit merevebb a talpa, de tartást a bokának mégsem ad és nincsen megerősített sarokkérge sem. Amint a cipőnek kicsit mervebb (de még mindig hajlékony) a talpa, kell, hogy tartsa a bokát is!
Természetes, hogy minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének és igyekszik a legszuperebb cipőt beszerezni, sokszor sajnos egyrészt túlságosan korán, másrészt pedig feleslegesen szupináltat vesznek.
Fontos megemlíteni, hogy amikor a babánk 7-8 hónaposan feláll és akár állva relative sok időt el is tölt, nem indokolt a bokát tartó illetve igazából semmiféle cipő hordása. Ilyenkor a picik még nem uralják a súlyelosztást, sarok és előláb megosztott terhelését, mert a kapaszkodás, illetve a mellkassal valaminek nekidőlve még sok súlyt levesz a lábakról.
A kapaszkodva állás még nem a végleges terhelési minta illetve a kapaszkodva járás még nem a “rendes” járáskép, így a bokák helyzete sem mérvadó. Ha ilyenkor korrigálunk vagy túlkorrigálunk (pl egy szupinált cipővel), esetleg gondot csinálhatunk vele.
Leszögezem, hogy itt nem az extrém esetekről van szó! Az olyanok mindenképpen orvosi felügyeletet igényelnek és nem vehetők az általános és rendben fejlödő babák/lábak kategóriájába.
Természetesen a szupinált cipőnek is van létjogosultsága, de csak indokolt esetben.
De akkor milyen cipőt is vegyünk?
Ha mindenképpen szeretnénk a kicsink lábaira bentre valamit az elcsúszás illetve a hideg ellen adni, akkor a legjobb választás bentre a puha, bőrből készült kiscipő (tutyi). Nem kell, hogy tartsa a bokát, amennyiben a babának nincsen extrémen befelé dőlő bokája illetve nem áll fenn jelentős aszimmertria a két láb tengelye között.
Amennyiben nagyon befelé dől egy vagy mindkét boka, akkor első körben ortopéd orvosi vizsgálat szükséges illetve ezután, akár ezzel párhuzamosan elkezdhető gyógytorna kezelés is. Passzív módszerek, nyújtások és aktív gyakorlatok is tudják támogatni a kóros irányba tartó lábboltozatok helyes mederbe terelését. Ezt kiegészítendő/támogatandó vannak olyan játékos feladatok, amiket szinte észrevétlenül be lehet építeni a gyerekek mindennapjaiba.
Figyelem! A sokat vitatott W ülés - ha a baba az ideje jelentős részében így ül - akkor okozhat a csípőben és a térdben olyan szalag- és izomrövidüléseket, amelyek hajlamosítanak a boka befelé dőlésére. Ezért nagyon fontos, mielőtt egy speciális cipőhöz nyúlunk, nézessük meg a gyereket szakemberrel, mert könnyen lehet, hogy a boka korrekciójával nem oldódik meg az eredeti probléma, ha az a csípőből ered. Előfordulhat, hogy elég a speciális cipő helyett egy korrekció az ülésszokásokban.
Szakemberek között is nagyon megoszlanak a vélemények a benti cipő használatának létjogosultságát illetően, de abban egyetértünk, hogy az extrém esetekkel foglalkozni kell és a speciális cipő nem minden esetben szükséges. Ezen felül egyetértünk abban is, hogy az önálló, stabil járás elkzedése elött nem kell cipőt adni a kicsik lábaira. A stabil, önálló járás alatt a kapaszkodás, kézen vezetgetés nélküli, minimum 10 lépésből álló folyamatos járást értem.
Amíg még nem jár a gyermek stabilan, nem lehet megítélni, hogy lúdtalpas-e, mert egyszerűen hiányzik az izmok általi tartás. Az izmok nem elég erősek még, hogy a lábakat a megfelelő helyzetben megtartsák, idő kell nekik.
Cipő kintre
Akkor kell kintre cipőt venni, amikor a gyermek stabilan jár. Ha még csak kapaszkodva jár és ki-ki kéretszkedik a kocsiból, akkor hidegben bőven elég egy több rétegben bőrből varrt “tutyi” esetleg gyapjú bélés benne, illetve vannak olyan cipők, amik nagyon puha talpúak és melegek.
Amint a kicsi önállóan jár, irány a cipőbolt! Megint, mint Demoklesz kardja, lebeg felettünk a kérdés: De milyet vegyünk?
A jó kinti cipő kritériumai:
- Puha talp
- Erős sarokkéreg
- Bokát tartó oldalak
- Jól szellőző, természetes anyagból készült
- NE legyenek mesterséges boltozatok benne (haránt vagy hosszanti emelés)
- NEM kell, hogy szupinált legyen (egészségesen fejlődő lábakról beszélünk)
- Szandál esetében a legjobb, ha elől zárt (a jobb tartás miatt)
Az, hogy kötős, tépőzáras, belebújós … ezek mind részletkérdések és azt mondom, mindegy is. A kötőst meg a tépőzárast is lehet olyan lazán bekapcsolni, hogy semmit se tartsanak. Tehát csak húzzuk meg nyugodtan (persze ésszerű keretek között) a funkciójának maximális kihasználása érdekében azt a kis cipőt.
A cipőboltban, vásárlás előtt adjuk rá mindkét cipőt a gyerekre és hagyjuk picit járni benne.
Ne legyen “egy számmal nagyobb”, de legyen elég hely a lábaknak benne. Ha elfér a sarka mögött a cipőben a hüvelykujjunk, akkor az tökéletes.
Egyes üzletekben van tolós lábhosszmérő,ami aztán kiadja a mért centiméterek alapján a gyártók által használt méretet.
Nagyon figyelembe kell venni a kicsi lábak egyéni adottságait. Gondolok itt az előláb szélességére illetve a rüszt magasságára. Egyes gyártók cipői (pl az egyik nagyon ismert és szeretett márka) egyszerűen nem passzolnak a széles lábakra.
A kisgyermekek lába mindenkinek a szívügye, mert a gyerekkori cipőkkel, szokásokkal egy életre megalapozzuk az egészséges lábat nekik. Továbbadjuk, hogy a cipőválasztás nagyon fontos és ha a lábunk jól érzi magát, az erős befolyással bír az általános jó közérzetünkre, valamint a térd és a csípőízületeink megfelelő terhelésére.
Mondjuk el neki, mire figyelünk a cipővásárláskor és mire kell neki is figyelni, amikor egy cipőt felpróbál. Vonjuk be őket és figyeljünk a jelzéseikre.
Még egészségesen fejlődő talpú gyerekeknél is lehet játékos feladatokat végeztetni a talpizom erősítésére, illetve akár velük együtt csinálni. Szerintem elég sok felnőttnek is hasznára válhat egy kis talpizom-aktiválás.
Ilyen apró dolgokkal sokat tehetünk azért, hogy csemeténk a későbbiekben is megfelelő szempontok alapján válasszon majd cipőt magának és tudomásul vegye, hogy a talpizmok ugyanolyan tréning-igényesek, mint az összes többi vázizmunk.
Flakus Noémi
Gyógytornász
Tetszett a cikk? Hasznosnak találod? Oszd meg, hogy az ismerőseid is olvashassák!
Kövessétek a Facebook oldalunkat, Instagram-ot, csatlakozzatok élménybeszámolókért a zárt FB csoportunkhoz vagy olvasgassatok itt, a Bababarát Szállások weboldalán.