Már megszoptattad/megetetted, tisztába raktad, felöltöztetted, megnézted, hogy nem nyomja-e a body patentja, betakartad… és még mindig sír.
Az anyai ösztönöd ilyenkor azt diktálja, hogy reagálj a sírásra, vegyed fel a karjaidba, melledre, öledbe a picit.
Előfordul viszont, hogy a környezetedből az idősebb rokonok/szomszédok/barátok, akik már felnevelték gyermekeiket, azt tanácsolják, hogy ne vegyed fel szíre-szóra a babát, mert már mindent megtettél a jóllétéért, és a felkapkodással csak elkényezteted őt.
Állítólag nem fogod tudni lerakni és elvégezni a háztartási feladatokat.
Így ezt szokja meg a gyerek, tehát követelőző lesz, és végül ez ahhoz vezet, hogy a baba fog diktálni, manipulálni fogja a szüleit.
A kötődő (válaszkész) nevelés elmélete és gyakorlata szerint a kisbaba helye az édesanyja közelében van. Nappal és éjjel is. Ha napközben az elaltatott, lefektetett kisbaba felébred, és nem szívesen marad meg fekve, akkor legjobb helye az anyamellen vagy a hordozókendőben van, aminek segítségével az anyuka végezheti is a teendőit, hiszen szabad marad a keze.
Mi történik, ha egy kisbaba hosszan, sűrűn magára van hagyva, amikor nem reagálnak a sírására?
Ha a babát nem vigasztalják meg, akkor a szervezetében a kortizol nevű stresszhormon szintje megemelkedik és ennek hosszú távú, negatív hatásai is lehetnek.
A kisbaba idegrendszere még nem érett önmaga megnyugtatására, elaltatására. Az agynak az a része, amely az önnyugtatást segíti, csak két és fél-, hároméves kor körül fejlődik ki ehhez. Eddig az életkorig a szülőnek kell segíteni megnyugodni és megtanulni az önszabályozást a heves érzelmek felett.
A kötődő nevelés célja, hogy a kisbaba, nagybaba, kisgyermek biztonságosan kötődjön először is az édesanyjához majd az édesapjához vagy az elsődleges gondozójához. Megkülönböztetünk ugyanis biztonságos kötődést és több féle altípusú bizonytalan kötődést. Ha az előbbi, tehát a biztonságos kötődés ki tud alakulni az első életévek folyamán, akkor a babából magabiztos, empatikus, együtt érző gyermek fejlődik, mert ahhoz van szokva, hogy az ő panaszát, segítségkérését a szülei azonnal meghallják és igényeit szeretettel és nagy figyelemmel, gyorsan reagálva kielégítik.
Ellenérvként ilyenkor az szokott felmerülni, hogy: jó-jó, hogy a baba minden igényére figyelünk, de így aztán minden a gyerek körül fog forogni, és hátrányt szenvednek a szülők. Valójában a kötődő nevelés eszköztárat kínál ahhoz, hogy a baba és az anya, sőt az apa igényei is össze legyenek hangolva!
Mert ha egy baba nem sír sokat, nem jut el a „bömbölés” állapotáig, akkor nyugodtabb marad a családi légkör, tehát a anya és az apa is kiegyensúlyozottabb. Ez oda-vissza ható folyamat: nyugodtabb babával megkíméltebbek a szülői idegek, és vice versa: a lazább, jó kedélyű szülő is nyugtatóan hat a csecsemőre.
Mit lehet tudni a csecsemők alvásáról?
A kisbabáknak és a felnőtteknek eltérő az alvása.
Magunk is megfigyelhetjük pl. párunkon, hogy néha mozog a szeme alvás közben, néha nem mozog a szem. A tudósok megkülönböztetik a szemmozgás nélküli alvásfázist - ekkor mélyebben alszunk - illetve a gyors szemmozgásos alvásfázist (REM, azaz Rapid Eye Movement), amikor felszínesebben alszunk.
A babáknak kevesebb a mély alvási periódusa, mint a felnőtteknek. Így többször, könnyebben ébrednek, mint a felnőttek. Ez az egyik fő oka annak, hogy kisbabánk sokszor felsír éjszaka. A másik fő ok, hogy az anyatej - mely a legideálisabb táplálék a csecsemő számára - relatív alacsony zsír- és fehérjetartalmú, így gyorsan és könnyen emésztődik, ezért a természet úgy intézte, hogy a kisbabát többször kell táplálni az éjszaka folyamán.
Mivel ez az időszak az anyának is igénybevevő (sőt az apának is!), ezért fontos, hogy az édesanya napközben is tudjon pihenni gyermekével! Ilyenkor jön jól a nagy család segítsége a főzésben, bevásárlásban, háztartásvezetésben!
Összegezve azt mondhatjuk, hogy bár a babát lehet úgy szoktatni, hogy az átlagosnál hamarabb hasonlítson az alvása egy 2-3 éves gyerek alvásához, s így jobban alkalmazkodjon a felnőttek alvásritmusához, ám a kisbaba idegrendszere még nem érett erre a feladatra. Ahogy még nagyon sok mindenre nem érett egy csecsemő, hanem hónapokon, éveken át tanulja majd meg, úgy az önálló elalváshoz, visszaalváshoz is éretlen még.
És mit tehetünk, ha éjszaka sír a kisbaba?
A babának éjszaka is ugyanolyan, önmaga által megoldhatatlan nehézségei, igényei vannak, mint napközben. Éhes, szomjas lehet, fázhat vagy fájhat – de akár viszkethet is – valamely testrésze, megriadhat valamitől, stb.
Ezért a kötődően nevelt babák éjszaka az anyukájuk közelében, egy szobában alszanak, így az első jelzésükre az anya akár simogatással, dúdolással próbálhatja megnyugtatni, illetve „kéznél van” az anyamell, az anyatej, ami nem csak étel, ital, vitaminforrás, hanem „nyugtató”, „altató” is a baba számára.
A babával való biztonságos együttalvásnak megvannak a szabályai, melyekről tájékozódni lehet dr. William Sears Éjszakai gondoskodás c. könyvéből, illetve honlapján: ITT.
Ha a szülők a kis csecsemőt nem a saját hálószobájukban, hanem külön szobában helyezik el éjszakára, akkor sokszor kell felébredniük, felkelniük, átmenniük, kivenniük a babát a kiságyból, járkálni vele, stb. majd visszatenni a babát, visszafeküdni …. egészen a következő sírásig. És ez nagyon kimerítő mind a gyermek, mind az anyuka, mind a másnap dolgozni induló apa számára. Tehát a gyermekkel egy szobában alvás segítséget nyújthat az egész család számára!
Tamás Anna
Pedagógus, a Kötődő Nevelés Nemzetközi szervezetével (Attachment Parenting International) együttműködő, kötődő nevelő csoport-vezető.
További információ a szerzőről: ITT
Tetszett a cikk? Hasznosnak találod? Oszd meg, hogy az ismerőseid is olvashassák!
Kövessétek a Facebook oldalunkat, Instagram-ot, csatlakozzatok élménybeszámolókért a zárt FB csoportunkhoz vagy olvasgassatok itt, a Bababarát Szállások weboldalán.
